Köszöntő
Üdvözöljük Szentgyörgyvár honlapján!
Tisztelt Olvasónk! Szentgyörgyvár község Önkormányzata és lakossága nevében köszöntöm Önt községünk honlapján.

TOVÁBB



Eseménynaptár

Szentgyörgyvár története 1676-1849-ig


Szentgyörgyvár birtokközpont volta a tulajdonosváltás idején is fennmaradt, s az erődítés a lakosságnak védelmet nyújtott. A letelepülő katonák a török veszély elmúltával gazdálkodóvá lettek, egyelőre elkerülve a kötött jobbágyi állapotot, szabados jogállásúként. A településviszonyokban a legfontosabb török-kori változás az volt, hogy a Mánd és Szentgyörgyvár közti Betefa vagy Bötefa teljesen elnéptelenedett, s Mánd is csak mint átkelő maradt fenn a forrásokban.  

      A Rákóczi-szabadságharc fő eseményei az ország más részein zajlottak, de ettől függetlenül 1704 és 1711 között is több támadás érte a falut, s 1711-ben egy pestisjárvány 21 áldozatot követelt.

      Az ezt követő viszonylag eseménytelen időszak a falu, mint uradalmi központ (melyet a források ekkortájt mezővárosnak neveztek)  lassú fejlődését hozta magával a Széchényiek alatt, ám amikor Széchenyi István 1823-ban idelátogatott, még mindig az elmaradott viszonyokról, a modernizáció nehézségeiről kesergett naplójában.

      Ebben az időben egyébként – egy pusztuló, majd ingadozó szakasz után – a népesség száma folyamatosan növekedett, 1815-ben elérte a 372 főt, ami nagyobb, mint a jelenlegi lakosságszám.

      A korszak legáltalánosabb és legjövedelmezőbb foglalkozása a zalai halászat, és különösen a rákászat.

 

 Egyház és iskola:

 

   Szentgyörgyvár önálló plébániával rendelkezett, melynek kegyurai a Széchényiek voltak. A Szent Györgyről elnevezett egyház filiáihoz tartozott Kustány, a XVIII. század közepéig Sármellék, Hídvég, a legtovább Mánd és Köszvényes.  A Diósi szőlőhegyen lévő középkori templomnak, amely ma a temető területére esik, 1725-ben még állt a kőfala. A hagyomány szerint fele szentgyörgyvári, fele betefai területen épült. Ezt a Pusztatemplmot sorsára hagyták, helyette a falu belsejében emeltek egy fa imaházat és plébániaházat. 1755-57-ben Padányi Bíró Márton veszprémi püspök építtette az új kőtemplomot és állítatta helyre a plébániát.    Az egyházhoz ekkoriban szorosan kapcsolódott az oktatás: a plébánia egyosztályos iskolát működtetett, a tanítót első ízben 1746-ban említették.144  1771-ben, az egyházi összeíráskor már úgy tudták, az iskolát régen alapították, ám a falubeliek a mezei munkák miatt gyermekeiket csak télen voltak hajlandóak járatni, és ez még sokáig így maradt. A tanítás a következő tárgyakra korlátozódott: olvasás, írás, hittan, számtan, latin. A tanulásnak azonban az eredménye is megvolt: a faluból származtak a Nagy-testvérek: Nagy József, aki Kazinczy és Kisfaludy levelezőtársa, szombathelyi püspökök bizalmasa és titkára volt, és Nagy Gábor, aki itáliai tanulmányok után tudományos munkásságával szerzett hírnevet.


2016-06-30 16:10