Valószínű, hogy Szentgyörgyvár központi szerepét Mohács után is megőrizte, ám a törökök 1532-es hadjáratától kezdve egyre folyamatosabbá vált a terület fenyegetettsége. Veszprém 1552-es, majd még inkább Hegyesd 1561-es elestével a török területek Zala megye szomszédságába kerültek. A fehérvári bég ez évben parancsot is adott többek között e vár elpusztítására is, ám ebből semmi nem lett. 1566-ban azonban elesett a Dél-Dunántúl legfontosabb erődje, Szigetvár, s így Szentgyörgyvár a déli támadások kapujába került. Egyik legfontosabb védelmi funkciója a mándi híd, majd az átkelő biztosítása volt, mivel azonban ez igen nehéz feladatnak bizonyult, a hidat lerombolták. Közben a XVI. század végére leányági örökléssel a vár a híres törökverő fekete bég, Nádasdy Ferenc birtokába került, s mindvégig a török elleni védelmi rendszer fontos pontja maradt. A legnagyobb támadás 1643. július 3-án reggel érte, a kialakult ostrom során a védők (40 fő) fényes győzelmet arattak a 6-700 fős török erővel szemben, a következő évben viszont súlyos és hosszadalmas pestisjárvány tört a vidékre, miközben pillanatig sem szüneteltek a támadások, sőt, a század második felében, amikor Kiskomár vára elpusztult, Szentgyögyvár jelentősége igencsak felértékelődött. 1671-ben újabb tulajdonosváltás történt: a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt kivégzett Nádasdy Ferenc, a sárvári vár híres művészetpártoló építtetőjének halála után a vár a Pethők birtokába került, majd 1677-ben végleg Széchényi Györgyé, az ugyancsak mecénáskodó jezsuitáé és győri püspöké lett. A támadások pedig ezután is folytatódtak, 1683-ban a török hadak segédcsapataiként még tatárok is pusztították annak vidékét. Amikor azonban Buda 1686-os visszavétele után a törökök rohamosan visszaszorultak, nem volt többé szükség a szentgyörgyvári helyőrség költséges fenntartására, s így a vár már 1700 előtt elnéptelenedett, köveit helyi építkezésekhez hordták el.
Szentgyörgyvár a török időkben
2016-06-30 16:11
